mifil.hu

Manapság bőséges a felhozatal pszichológiai témájú és egyéb lélekelemző könyvekből. Sajnos azonban egészen ordító kóklerségből is könnyen bevásárolhatunk, ha nem vigyázunk. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy dr. Csernus jól bemagyarázza nekünk, hogy reménytelenül nyomorultak vagyunk, és már csak az segít rajtunk, ha leordítják a fejünket.

Nem árt szemfülesnek lennünk, ugyanis számos ilyen fejtegetés elsőre jól hangozhat és logikusnak is tűnik, ám az egész mögött nem lappang más csak nagy fantáziával kiötlött spekuláció. A hétköznapi pszichologizálás és a valódi pszichológia között valójában szigorú határ húzódik, illetve kellene, hogy húzódjon. A valóságban azonban mindannyian nagyon könnyen elcsábulunk, ha meg kell magyarázni, hogy miért is olyan idétlen, hisztis, goromba, stb. a feleségünk, férjünk, anyánk, apánk, barátunk, lakótársunk stb.

Tehát a figyelmeztetésem: óvakodjunk az álmagyarázatoktól! Ugyanis a hatalmas választékból rendkívül nehéz kiválasztani, hogy mi is az igazi, valóban hasznunkra váló és lelki épülésünket segítő könyv. Szerintem nincs is annál aggasztóbb, minthogy önnön lelkivilágunkat szolgáltatjuk ki a leglégbőlkapottabb és sokszor talán veszélyesen lélekromboló magyarázatoknak.

Nézzük, hogy csinálja az álpszichológus! Leginkább kitalál. Vegyünk például egy szeretethiányos embert. A műkedvelő pszichológus mindig kész a magyarázattal: 1. hát ez az ember azért szeretethiányos, mert kiskorában EL VOLT KÉNYEZTETVE. Megszokta, hogy mindig szeretik, és most, hogy felnőtt, még mindig azt akarja, hogy folyton babusgassák.

Egészen logikus, nemde? Olvashatunk hasonlókat bármelyik színes női (de akár férfi) magazinban. Az ám, de lehetne mindjárt az ellenkező irányból is közelíteni: 2.Ezt az embert kiskorában ELHANYAGOLTÁK a szülei, és ezért, mivel nem volt kielégítve a szeretetigénye, egész életében arra vágyik, hogy szeressék. Nos, hát ez is egész elképzelhetőnek tűnik...

Na jó, mindkét magyarázat igazán szemléletes, elképzelhető, és elsőre milyen jól hangzik! De akkormelyik az igaz? Mégiscsak a kettő egyszerre nem lehet magyarázat! Azok a fránya szülők vagy elkényeztették vagy elhanyagolták. Nincs más lehetőség. (Persze belemehetünk abba, hogy a valódi körülmények komplexek, de akkor is ugyanitt leszünk, csak komplexebb tényállásokkal és komplexebb hipotézisekkel állunk elő, úgyhogy ebben az irányban mozogva sem lehet kibújni a döntéskényszer alól)

A baj az, hogy ezekben az áltudományos könyvekben sokszor éppen így győz meg minket a magyarázat. Elhisszük, mert rendelkezik némi belső logikával. Kár, hogy ez nem elég. De hát mi kell még? Az például, hogy megnézzük, hogy TÉNYLEGESEN milyenek voltak a szülők. Aztán további bizonyítást igényel, hogy TÉNYLEGESEN ez okozta-e, avagy valami más a jelenlegi állapotát. Például lehet, hogy a szülők valóban elkényeztették, de az OKA a szeretethiányának nem is ez, hanem az, az hogy jól fejbeverték négyévesen.

És itt jön képbe a statisztikai módszer. Ha száz elkényeztetett gyerekből a véletlenszerű szórásnál gyanúsan több - mondjuk 70 - szeretethiányos lesz, akkor erősen gyanús, hogy ez az oka. De még ekkor is előfordulhat, hogy a korrelációt nem is ez magyarázza, hanem az, hogy közös oka van az elkényeztetésnek és a szeretethiányosságnak. Például - ki tudja - tegyük fel, a legtöbb elkényeztetett gyereket azért kényeztették el, mert korábban fejre ejtették, és emiatt a szülők később már nagyon féltek, hogy valami baja lesz, ezért aztán elkényeztették. De közben a fejreejtés hatására a gyerekek agya úgy horpadt be, hogy ezután szeretethiányosak lettek egész későbbi életükre.Sőt az is előfordulhat, hogy a két tényező stabil együttjárása valami további hibaforrásra vezethető vissza. Az ilyen zavaró körülmények kizárása ugyancsak nagy felkészültséget igénylő feladat.

A fenti példák nyilván komolytalanok, a magyarázatok (még az áltudományosak is) komplexebbek, és nem ilyen viccesek. A lényeg azonban az igazolás módja. Minden tudomány mögött komoly tudományfilozófiai megfontolások állnak, amelyek végső soron legitimálják egy adott tudomány módszerét. Egy spekulatív magyarázat ugyanis önmagában még nem tudomány, szükséges az is, hogy valamivel igazoljuk és alátámasszuk, hogy az egész magyarázó sémának van is valami köze a valósághoz.