Schwarzenegger fogalma és Leibniz

Schwarzi az Schwarzi, Schwarzenegger neve fogalom az akciófilmekben. Schwarzi fogalmából elég sok minden következik: az például logikai lehetetlenség, hogy Schwarzi egy érzelmes vámpírt alakítson – nem, ez teljességgel ellent kell mondjon a fogalmának!

Nos, valószínűleg nem ilyesmire gondolt Gottfried Leibniz, mégis azt állította, hogy Schwarzeneggernek, nekem, Leibniznek és az Olvasónak is megvan a maga fogalma, ami mindazt tartalmazza, ami azt a dolgot, azzá teszi ami. Schwarzenegger fogalmában tehát benne kell lennie mindennek, ami vele történt: testépítőkarrierje, filmsztársága, kormányzósága, minden az utolsó morzsáig is, amit elszórt reggelizés közben. Ezek a dolgok éppoly következetességgel kell, hogy következzenek Schwarzi fogalmából, mint a háromszög fogalmából a befogó-tétel.

Conan & Leibniz

Ez elég hajmeresztő nézetnek tűnik, ám érdemes megnézni, hogy mi vezette Leibnizt idáig. Leginkább az, hogy a kora újkori filozófiában elég sokaknak az volt az elképzelése, hogy a tudománynak egy tökéletes deduktív rendszert kell alkotnia, azaz egy olyan fogalmi rendszert, amelyből minden szimpla logikai következtetéssel adódik.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Igazán érdekes, hogy miért állítottak fel ilyen szigorú követelményt. Elég hétköznapi gondolat, hogy csak az számíthat biztos tudásnak, ami minden kétséget kizáróan be van bizonyítva. Végül is szeretjük így gondolni, nem igaz? Igen ám, de tudásunk egy jelentős része nem bizonyítható be érveléssel és tiszta racionalitással. A tapasztalati igazságok esetében hiába rendezünk kerekasztal-beszélgetést, bármennyit is okoskodunk nem fogunk egy tapodtat sem közeledni az igazsághoz, amíg meg nem figyeljük a szóban forgó dolgot. Ha valaki kételkedne benne, hogy az asztalomon álló lámpa világít, nehezen tudnám ezt neki valamilyen érvelés útján bizonyítani, ilyen esetekben legtöbbször odahívjuk a kételkedőt, hogy tapasztalja meg maga is.

Csakhogy a tapasztalás útján történő (az úgynevezett empirikus) bizonyítással van egy óriási probléma: sosem lehet tökéletes és végérvényes, mivel úgy tűnik, hogy csak az adott közvetlen pillanatra érvényes. Még ha az előbbi hitetlen alak, aki nem hitte el, hogy ég a lámpám, és be is jött a szobámba és megbizonyosodott róla, hogy igazat mondtam, másnap kiállhat egy színpadra és nagy nyilvánosság előtt kijelentheti, hogy nem égett. Én hiába érvelek azzal, hogy ő is és én is láttuk, hogy égett a lámpám, ezzel nem megyek sokra, a tegnapi bizonyító erő mára elpárolgott. Egy hiteles közjegyző jegyzőkönyvbe vehette, hogy égett, de a jegyzőkönyvet meg is lehet hamisítani.

Ezért sok filozófus gondolta, hogy igazán biztos csakis az lehet, amit tapasztalattól teljesen függetlenül tiszta észérvekkel bizonyítottak be. És csak az lehet tudás, amit minden kétséget kizáróan bebizonyítottak. Ám ha így áll a helyzet elég csekély mennyiségű tudásra tarthatunk igényt, legfeljebb talán a matematika és logika tételei állják csak ki a próbát. Mivel ezen igazságok ennyire kristálytisztán beláthatók, sokaknak úgy tűnt, hogy ezek örök ideális igazságok, amelyek tisztaságát a véges tapasztalati igazságok meg sem közelíthetik.

 

Sok újkori filozófus azonban úgy gondolta, hogy kell, hogy legyen valamilyen átmenet a tisztán észérvekkel bizonyítható igazságok és az esetleges tapasztalati igazságok között. Nem kis mértékben inspirálta őket a modern természettudomány hallatlanul újszerű módszere.

Bizonyára sokaknak eszébe ötlik, hogy miért is volt a Galilei-féle fizika egészen forradalmi az azt megelőző tudományhoz képest: Galilei volt az első, aki a természeti jelenségek leírását matematikai összefüggésekként kezelte. (Gyakran emlegetik azt is, hogy ő volt az első, aki kísérleteket végzett. Szigorú értelemben ez azonban nem igaz, hiszen – vessük csak össze a szintén a Közhelyek Legendáriumába tartozó történettel, amely szerint Leonardo da Vinci is számtalan kísérletet végzett.)

Úgy tűnt tehát, hogy mégiscsak van valamilyen híd a tiszta ész segítségével belátható örök igazságok és a földi esetleges igazságok között. Nos Leibniz itt vette fel a fonalat és adott frappáns választ, arra, hogy mindez hogyan lehetséges. Válaszának lényege, hogy a gondolkodás – a tiszta belátás – és az érzéki tapasztalat nem két teljesen különböző dolog: az érzékelés valójában homályos, zavaros gondolkodás. Amikor valamit tisztán és világosan gondolunk el, akkor tudatában vagyunk az elgondolt dolog minden egyes lényegi jellemzőjének, ténylegesen megragadtuk. Az érzékelés esetében viszont nem tudjuk megmondani, hogy mi különbözteti meg pontosan az egyik dolgot a másiktól. Kicsit anakronisztikus, de roppant megvilágító példa, hogy két színt – mondjuk kéket és pirosat – látás segítségével is meg tudok különböztetni, de nem tudom megmondani, hogy miben áll a kettő különbsége. A tudományos megismerés segítségével azonban megtudjuk, hogy a hullámhosszuk objektíven mérhető eltérése az, ami tisztán és világosan megkülönbözteti őket. Az érzéki tapasztalatról kiderült, hogy homályosan mutatott meg valamit, aminek lehetséges sokkal pontosabb fogalmi analízisét nyújtani.

Leibniz mechanikus számológépe

Leibniz számológépe

 Leibniz úgy vélte, hogy minden tudásgyarapodás abban áll, hogy egyre inkább fogalmilag ragadunk meg valamit az érzéki helyett. Ez még Isten mindentudásának magyarázatához is kapóra jött: Isten minden dolog fogalmáról tiszta és világos belátással rendelkezik és – mint egy végtelen szuperszámítógép – minden levezetést átlát.

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.