Rasszista-e a Gyűrűk ura?

Egy bizonyos szempontból nagyon is. Remélem, most kiborítottam annyira a rajongókat, hogy kedvük legyen vitatkozni.

Nem azzal a népszerű témával fogok foglalkozni, hogy miért nincsenek fekete vagy ázsiai szereplők a filmben vagy a regényben. Azt is előre leszögezem, nem azt akarom állítani, hogy J. R. R. Tolkien bármilyen létező népcsoport ellen bujtogatna, vagy egyáltalán bármilyen rossz szó elhagyta volna a száját akármelyik létező népcsoporttal kapcsolatban. Nem így az orkokkal, trollokkal, koboldokkal és még ki tudja hány a gonoszság netovábbjaként ábrázolt fajjal és néppel összefüggésben.

Ork

Persze mondhatja valaki, hogy hiszen ez egy mese, egy mítosz és egyáltalán nem kell komolyan venni. Ez teljesen jogos. Ám azt gondolom, hogy pont ez a fajta „mitikus” tudatállapot jellemző bizonyos típusú rasszizmusra is, ahol az ellenség javíthatatlan, gonosz és nem érdemel mást, hogy beletapossák a földbe. Sajnos vannak olyanok, akik a valóságra is úgy tekintenek, ahogyan a Gyűrűk ura világa van felvázolva.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A Tolkien-univerzum meglehetősen bugyuta módon oszlik jókra és rosszakra. Hús-vér rosszaságot keveset látunk, olyanokat, mint ami ténylegesen megkeseríti napjainkat. Hétköznapi erőszakoskodások, munkahelyi vagy iskolai szivatás, családon belüli erőszak, utcai garázdaság, bűnözés messze elkerüli ezt a világot. A gonoszok gonoszsága is mitikus. Céljuk nem sok akad, azon kívül, hogy el akarják foglalni a világot, néha pedig, hogy kitapossák mások beleit és aztán megcsócsálják. Rosszat akarnak csinálni, csak azért, hogy a jók ne örüljenek. A rosszak tehát rosszak. Pont.

Néha akadnak az emberek között is rosszak, üsse kavics, de egy axióma mindig áll: az orkok rosszak. Hogy ezt mindenki messziről lássa, ahhoz az is hozzátartozik, hogy mocskosak, rondák, gyártmányaik roskatagok és csontvázakkal díszítettek. A rosszaság a génjeikben van. Tolkien világában nincsenek Shrekkek, vagy teljesen véletlenül olyan orkok, trollok vagy akármik, amik ne engedelmeskednének a gonoszság ösztönének.

Ogrék vs. emberek

Ó de szép is az ilyen világ: fekete és fehér. Az emberek és barátaik (tündék, hobbitok, törpök meg néhány faj) között igazi konfliktus nem sok van. Néha beszólogatnak egymásnak, akad egy-két áruló, de háborút nem indítanak egymás ellen. Ezért aztán senkinek nincs különösebb gondolkodnivalója azon, hogy mi is a cél... az orkokat – és közvetve persze gazdájukat Szauront – kell csépelni.

A film(ek) egyes jeleneteiben csak úgy hullanak az orkok. Odacsap egyet Aragorn és a százasával ömlő orkokból mindjárt húsznak is elvágja a nyakát. Néha az jut eszembe, hogy vajon az ronda kis ork, akit épp a kardja hegyére tűzött, vajon mivel kezdhette a napot. Talán szürcsölt egy kis agyvelőt, kifényesítette a kardját, emberi fejekkel biliárdozott az ork-klubban. Vajon van-e neki háza? Felesége? Gyerekei? Néha úgy tűnik mintha lennének városaik – valahol csak lakniuk kell –, meg mintha valamifajta társadalmuk is lenne. Hogy hogyan szaporodnak az is jó kérdés, mert nőneműeket, ne adj isten gyerekeket egyáltalán nem látni közöttük.

Ugye jobb is az ilyesmiről megfeledkezni. Úgy általában a mitikus ellenségeknél jobb az ilyesmiről megfeledkezni. Rossz lehet belegondolni abba, hogy talán ezek a mocskos lények is éreznek néha valamit egymás iránt, képesek együttműködni egymással. Tolkien megalkotta a tökéletes ellenséget, akit lelkiismeret-furdalás nélkül lehet gyilkolni. És gyűlölni. Ez igazán megnyugtató nem?

De mondhatná valaki, hogy hát ha egyszer ilyenek ezek az orkok, akkor csak helyénvaló gyűlölni és lekaszabolni őket, nem? Őszintén szólva azt gondolom, hogy ennyi értelmetlen gonoszságot, amennyi az orkokra szerepként hárul nem is lehet összeegyeztetni azzal, hogy ezek társadalomalkotó, nyelvet használó, előrelátó, tervező, alapjában véve intelligens lények. Persze ezeket a valószerűtlenségeket el lehet simítani némi varázslat meg misztikum bevezetésével. Ilyenek és kész, ezt kívánja a dramaturgia.

A szomorú az egészben az, mindez mire jó? Arra jó, hogy a nézőnek, olvasónak ne legyenek erkölcsi kérdései. Dögöljenek meg az orkok, minél változatosabb módokon, és mi – a főszereplőkkel együtt – hősnek és a jóság bajnokainak érezzük magunkat.

A mitikus ellenségképek a legkülönfélébb politikai ideológiáknak jöttek kapóra. Ebben a műfajban ugyanis igen hasznos, ha úgy néz ki a történet, hogy Mi vagyunk a Jók, és vannak a Rosszak, akiket a mi feladatunk eltüntetni. Természetesen számos olyan változat is van, ahol nem annyira az etnikai jelleg dominált, mint például a kommunista diktatúrákban. Számos esetben azonban a rasszizmus szolgáltatta az ellenségkép-gyártáshoz a legjobb alapanyagot.

A félelmetes az, hogy mindez mennyire analóg a Gyűrűk ura orkjaival. A „dehumanizáció”, a másik csoport ember vagy emberhez méltó voltának tagadásának szociálpszichológiai szakkifejezése, pont azt jelenti, hogy úgy tekinteni valakire mint egy orkra, mint egy semmi jóra nem képes, velejéig romlott, csak legyilkolni való létformára. Az orkok tehát az eszményi rasszista célpontok, hiszen a történet úgy van megkonstruálva, hogy tényleg semmi, de semmi értékelhetőt ne találhassunk bennük.

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.