Olvassunk-e náci filozófusokat?

Nemrégiben publikálták Martin Heidegger, az egyik legjelentősebb huszadik századi filozófus "Fekete jegyzetfüzeteit", amelyekben durva antiszemita bejegyzések is találhatóak. Heidegger köztudottan tagja volt a náci pártnak, jóllehet, a háború előrehaladtával fokozatosan eltávolodott tőle. Viszont az is kétségtelen, hogy Heidegger sosem vonta vissza a náci pártot és Hitlert éltető nyilatkozatait, sem nyilvánosan nem határolódott el tőlük. De még ha igaz is, hogy Heidegger a szíve mélyén meggyőződéses náci vagy antiszemita volt (valószínűleg nem), vajon mit jelent ez a filozófiájára nézve? Vajon ettől másképp kell megítélnünk elméleti munkáit is?

Heidegger meme

Nehéz ügy ez, már csak azért is, mert Heidegger tényleg megkerülhetetlen alakja a huszadik századi filozófiának. Művei, mint a Lét és idő vagy A műalkotás eredete sok gondolkodó számára jelentenek kiindulópontot. Egyszóval ha Heidegger és a náci párt kapcsolata tényleg hatással van művei megítélésére, az elég sok mindenkit érintene eléggé kényelmetlenül.

Na de nézzük meg először is, hogy mik a tények: Heidegger már befutott filozófus volt, amikor 1933-ban belépett a náci pártba. Röviddel ezután a Freiburgi egyetem rektorává nevezték ki, erről a posztról viszont 1934-ben le is mondott. Ezalatt az időszak alatt tartott néhány beszédet -- köztük a rektori székfoglalóját is --, amelyekben nyíltan vagy burkultan náci- és hitlerpárti kijelentéseket tett. 34 után azonban fokozatosan eltávolodott a párttól, jóllehet, sohasem lépett ki és nyilvánosan sosem határolódott el saját korábbi kijelentéseitől.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mit lehet ezzel kezdeni? Először is tartsuk szem előtt, hogy a párttagság és a rendszerhű nyilatkozatok nem feltétlenül jelentenek egyetértést a náci rezsimmel. A huszadik század sok nagy alakjának volt így vagy úgy köze a náci párthoz, de ez még egyáltalán nem jelenti, hogy mind meggyőződéses nácik lettek volna. Így például a híres karmester Herbert von Karajan is párttag volt, de kevesen gondolnák őt hithű fajelmélésznek.

Persze nyilván elég gázak a hitlerpárti nyilatkozatok és főleg a rektori székfoglaló, de sokan inkább tartják Heideggert kapzsinak és hataloméhesnek, aki igyekezett a húsosfazék közelébe kerülni ezekkel a párthű megszólalásokkal, vagy naivnak, akit a náci propaganda megvezetett, mert egy új kultúra és egy szebb jövő ígéretét hordozta.

Heidegger egy náci rendezvényen

Erre utal az is, hogy Heidegger filozófiai művei nemigen tükröznek semmiféle náci ideológiát. Explicit fajelméleti vagy más hasonló állítás legjobb tudomásom szerint egyáltalán nincs a műveiben és azoknak a passzusoknak a száma is elenyésző, amik felvetnek problémás értelmezési lehetőségeket. Sőt, egy előadásában Heidegger a gázkamrákat és a haláltáborokat a technológiai létmegértés (nagyon-nagyon rossz dolog) egyik megnyilvánulásának tartja, egy lapon említve a hidrogénbombával.

A nemrég publikált Fekete jegyzetfüzetek épp azért problémásak, mert ezeket Heidegger nem a nagyközönség számára írta, így ami benne van, többé-kevésbé a saját véleményének tekinthető. És eszerint a vélemény szerint vannak olyan dolgok, mint "Világzsidóság" (Weltjudentum), ami mindenféle rossz dolgokat csinál Amerikával és a Szovjetunióval együtt. Egyszóval antiszemitizmus van itt (még ha nem is annyira fajelméleti, mint inkább kulturális), ezt nehéz kimagyarázni.

De: gondolhatná valaki, hogy mégis miért fontos ez? Lehet - sőt biztos -, hogy Heidegger a magánéletben nem volt egy túlságosan jófej ember, de ha a műveiből sehogy sem lehet kiolvasni sem a Végső Megoldást, sem azt, hogy katonai úton kell megvalósítani a pángermán világuralmat, akkor miért ne olvashatnánk a műveit? Annál is inkább, mert azok olyan a nácizmussal köszönőviszonyban sem álló filozófusokat inspiráltak nagyszerű művek megalkotására, mint Hannah Arendt, Jürges Habermas, Jean-Paul Sartre és sokan (nagyon sokan!) mások.

 

Érdekes módon, amikor az analitikus filozófia nagypapájáról, a modern formális logika megalapítójáról, Gottlob Fregéről kiderült, hogy antiszemita volt (talán még antiszemitább, mint Heidegger), senki nem gondolta, hogy abba kellene hagynunk az olvasását. Furcsa is lett volna azt mondani, hogy Frege elméletei a logikáról vagy a nyelvi jelentésről csak azért hiteltelenné válnak, mert a szerzőjük egyébként rosszakat gondolt a zsidókról.

Ezt még olyan szerzők esetében sem szokás gondolni, akik nem ilyen semleges témákról írtak, mint például a politikai elmélész Carl Schmitt, akinek a gondolatai nagyon is nyilvánvalóan a nácizmus felé húznak. Ez mégsem akadályoz meg senkit abban, hogy ettől elvonatkoztatva kinyerje a használható politikafilozófiai gondolatot Schmitt életművéből.

Miért gondolják akkor sokan, hogy Heidegger örökségét megsemmisití ez a felfedezés, hogy teljesen át kell értékelnünk filozófiai megítélését, ha egyszer még csak nem is arról van szó, hogy filozófiai művei explicite a nácizmus irányába mutatnak, inkább csak arról, hogy -- ahogy egy magyar Heidegger-kutató egyszer megfogalmazta nekem -- nincs semmi Heidegger filozófiájában, ami megakadályozta volna őt a nácizmussal való szimpatizálásban.

Nem tagadom, hogy van olyan, amikor egy filozófus megítélésében nem csak teoretikus, de egyéb emberi vonásai is szerepet játszanak. Szókratészt nem csak azért tartjuk jelentős filozófusnak, mert okosakat mondott, de azért is, mert legjobb tudomásunk szerint a végsőkig kitartott az elvei mellett és megőrizte az integritását. Van, amikor ezért (is) szeretünk egy filozófust.

És van, amikor azért, mert kidolgozta a "Lét", a "világ", a "technológia" olyan fogalmait, amelyek segítségével jobban értjük magunkat és a kort amelyben élünk. Kár, hogy nem minden filozófus az erkölcsiség mintaképe, ahogy kár az is, hogy nem minden művész vagy tudós él példamutató életet. De a filozófus célja az igazság keresése, és az igazság -- mit van mit tenni -- igazság marad, bármilyen is legyen az az ember, aki kimondta.

 

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.