Mit várhatunk a filozófiától?

Ahogy oly sokszor, ismét felmerült a kérdés a filozófiával kapcsolatban, hogy van-e fejlődési pályája, igazi kérdései és válaszai, tekinthető-e egyáltalán tudománynak? (Tőzsér János: "Minek a filozófia?" Élet és Irodalom, LVIII. évfolyam, 34. szám, 2014. augusztus 22.; Lukács János: "Mire való a filozófia?" Élet és Irodalom, LVIII. évfolyam, 38. szám, 2014. szeptember 19.) Vagy, ahogy legutóbb a mifil-en is megfogalmazódott a kérdés:Becsődölt-e a filozófia?

What they think I do

Ezekre a kérdésekre nagyon egyszerűen lehet válaszolni. A filozófiának nincs se fejlődési pályája, se „igaz” válaszai, még csak tudománynak sem tekinthető és az elmúlt évtizedekben bizony be is csődölt, legalábbis a világ ezen tájékán.

Persze mindez csak akkor van így, hogyha a filozófiát is ugyanazon kritériumok mentén kívánjuk megítélni, mint a természettudományokat. Ez azonban olyan hiba, aminek következtében végleg rossz útra térünk és sosem jutunk el a célunkig. A filozófia különös helyzete a tudományok között, véleményem szerint, abból adódik, hogy nem vethető össze más diszciplínákkal.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Kezdjük azzal a problémával, hogy minden tudományág a valóság egy adott darabjával foglalkozik. És a filozófia? A filozófiai kérdéseket nem tudjuk úgy leszűkíteni, mint a biológiát vagy a fizikát. A filozófia művelése során egyrészt olyan kérdésekkel foglalkozunk, amire nem vagyunk képesek pontos válaszokat adni, mégis felmerülnek és foglalkozni is kell velük. Másrészt a filozófia az, aki mindenkihez odafordul és a legkellemetlenebb pillanatokban felteszi a kérdést: Biztos? Helyes ez így? Szabad ezt? Miért? Azt miért hagyod ki és ezt miért nem? És még egyszer: Biztos?

A filozófia egy kellemetlen alak. Olyan, mint aki a keresztelőn beszél a halálról.

Így azonban természetesen adja magát a kérdés, mi végre? Úgy gondolom, a filozófia lényege maga a vita, a diskurzus, és ez a kellemetlen magatartása, hogy mindig bizonytalan és másokat is kibillent saját bizonyosságukból, nem pedig a válaszok. Ha a filozófia elkezd pontos válaszokat adni, akkor azt többé már nem nevezzük filozófiának, tudományág lesz belőle.

Azonban sokan vannak, akik (ironikusan) vitatják a vita létjogosultságát, de legalábbis a meddőnek tekinthető vitákét. Úgy gondolják, ha egy vita és a filozófia nem pontos eredménnyel ér véget, akkor felesleges energiát pocsékolni rá. Alasdair MacIntyre szerint manapság egy etikai, társadalomfilozófiai diskurzus résztvevői nem is értik, miről beszél a másik, ezért vissza kell térni Arisztotelészhez. A többit pedig felejtsük is el.

Alasdair MacIntyre

Úgy gondolja, a felvilágosodás következtében az emberi értékrendben olyan törések keletkeztek, amelyek mentén hatalmas távolságra kerültek egymástól az álláspontok. Az elkülönülő frakciók vagy más elvek és fogalmak mentén érvelnek, vagy azonos fogalmakat használnak, de más jelentéssel. Ennek következtében nem képesek a másik érveinek megértésére, sem arra, hogy saját érveiket a másik rendszerébe illesszék és valódi vita alakuljon ki.

MacIntyre a vita feloldása érdekében, ezt az értékpluralizmust szüntetné meg és (mivel elkötelezett a keresztény értékrend mellett) egyedül az erényeket és az azok mentén szervezett életet tarthatja elfogadhatónak. Ennek legideálisabb formáját pedig Arisztotelésznél véli felfedezni. Mindez azonban az általa is említett törések és a társadalmunkban a felvilágosodás óta végbement változások miatt kivitelezhetetlen. Ennek részleteibe azonban azonban most nem áll módunkban elmélyedni és nem is célunk, hisz most maga a vita létjogosultsága áll a középpontban.

A vita ilyenfajta elutasítása szerintem azonban téves megközelítés. A vita fejlődést jelent. Eredményeket hoz és összeköti a feleket. Ahogy Michael Walzer fogalmaz: „Ahol filozófusok vannak, ott vita is van, csakúgy, mint ahol lovagok vannak, ott viadalok is vannak. De ezek rituális tevékenységek, melyek a szereplők közti kapcsolatot jelzik, nem pedig az elkülönülésüket.” (Walzer, Michael (2004). Politics and passion: toward a more egalitarian liberalism. Binghamton, New York: Yale University Press.) Úgy gondolom ez igaz abban az esetben is, ha a kiinduló kérdésre nem kapunk pontos választ. Az abortusz és az eutanázia problémájával kapcsolatban sosem fogunk egyezségre jutni. Mindig lesznek, akik azt mondják, bár szörnyű dolgok, de lehetővé kell tenni, mivel bizonyos helyzetekben mégis helyesnek tekinthetőek. Másoknak pedig bármit fogunk mondani, bármilyen eredményeket, kimutatásokat tesznek eléjük, mindig erősebb lesz bennük az az erkölcsi, morális elköteleződés, ami miatt a tiltás mellett érvelnek. És ez a vita már évtizedek óta tart. Látjuk a végét? Nem, de közben rengeteget megtudtunk az embrió, az agy és tudatunk fejlődéséről, illetve a halál előtti agyi funkciókról a választ keresve. Megoldottuk a kezdeti kérdésünket? Nem, de mégis hatalmas fejlődést és hasznot jelentenek.

Mit várhatunk tehát a filozófiától? Egzakt tudományos válaszokat semmiképpen. Ha erre vágyunk, akkor jobb ha bezárjuk minden intézet ajtaját és messzire dobjuk a kulcsokat. Azonban, ha azt szeretnénk, hogy legyen valami, ami mindenkinek a fejére koppint, amikor megfeledkezünk a határokról, erkölcsről és morálról, amikor tudományos haladásunk olyan önteltséggel tölt el minket, hogy eszünkbe se jut, tévedünk, vagy egyszerűen csak szeretnénk közelebb kerülni egymáshoz, kapcsolatban lenni és diskurzust folytatni, akkor a filozófiában megtaláljuk. Nem kell tovább keresnünk.

Biztos?

Legújabbak

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.