Kirekesztő álláshirdetések

Teljesen természetesnek vesszük, hogy sok álláshirdetésben bizonyos – piaci szempontból teljesen érthető – megkülönböztetéssel él a munkaadó. Az állások.org-on a következő, elsőre nem épp vérlázító hirdetést találtam: Szegedi sörözőbe keresünk dekoratív pultos hölgyet 20-30 éves korig…”. Az apród.hu-n megint csak egy korhatáros állásra akadhatunk: különben korrektnek tűnő cég – ezt már csak az is valószínűsíti, hogy a hirdetést a Szárnyas fejvadászon is posztolták keres ügyfélkapcsolati asszisztenst, 25 év alatt. Egyszer bementem egy pékségbe leadni az önéletrajzom – kedvesen közölték, hogy inkább lányokat keresnek; megértően kisétáltam. A példákat sorolhatnánk.

 Érthető ha a munkaadó ehhez hasonlóan gondolkozik: „egy dekoratív, fiatal lány hívogatóbb a kocsmavendégeknek, mint egy korosodó, elhízott férfi”, vagy úgy, hogy „női eladóval jobban fogy a pékáru”. Érthető, mert valószínűleg a munkaadó se gondolja, hogy egy ehhez hasonló állítás teljesen fedi a valóságot – mert hát ki fogadná el, hogy mindig a női eladó ad el több péksütit, ergo: én nem vagyok nő, tehát kevesebb péksütit adnék el. Mégis, elismerhetjük, hogy például a női mosolynak adott célcsoportra nézve reklámértéke van.

 Előfordul azonban, hogy a munkaadó olyan megkülönböztetésekkel él, amik nem egészen világos, hogy piaci szempontból mennyire relevánsak. Ilyen lehet például az, hogy egy pékségbe női eladót keresnek. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény foglalkoztatással kapcsolatos fejezete szerint „[…]hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy […] neme, életkora, [...], miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül [...] különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor: a) a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási […]”. Természetesen, ha a munkaadónak van értelmes indoka, nem sérti a törvényt: például ha egy filmbe, női szerepre keres statisztákat.1 Csakhogy nem objektív módon meghatározott, hogy mi számít értelmesnek… Hanem jogi döntés következménye.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 Ha a munkaadók nem nyíltan járnának el kétesen, akkor nyilván megtehetik a gyakorlatban – ekkor egész egyszerűen nem mondják meg, miért nem vesznek fel. Itt azonban van miért megállni elgondolkodni: hiszen ez nem olyan fajta részrehajlás, amire talán mind hajlamosak vagyunk – például hogy a saját szeretteinket előnyben részesítjük másokkal szemben. Nem, itt arról van szó, hogy idegen, számunkra közömbös emberek között teszünk olyan különbségeket, amelyeket talán mi sem fogadnánk el. Ha megkérdeznénk egy fagyizótulajt hogy önmagában helyesnek tartja e pl. a nemi és életkorbeli megkülönböztetést, valószínűleg nemmel felelne – vélhetőleg nem fogad el egy olyan elvet, mi szerint „az életkorra és nemre vonatkozó diszkrimináció igazságos”. És mégis: talán szívesebben alkalmazna egy kolgét-mosolyú fiatal lányt, mint egy idősebb, ámde szintén szélesen csillogó fogskálával megajándékozott, kedves férfit. A probléma mindössze annyi, hogy valószínűleg nem is tudja, nem is gondolja végig, hogy talán épp hátrányosan megkülönböztet.

 

 Azt, hogy a diszkrimináció rossz, alighanem olyasféle alapelvből származtatjuk, hogy amit nem akarsz magadnak azt ne tedd az embertársaiddal. Immanuel Kant nagyjából ugyanezt értette amikor azt mondta: embertársaidat mindenkor célnak és sohase eszköznek tekintsd!

 Csakhogy amikor munkaerőt keres az ember, akkor aligha tekinti másként mint eszközként, hiszen egészen praktikus céljai vannak vele: csinálja meg minél jobban a munkáját, termeljen még több hasznot. Nem meglepő azonban, hogy egy csinos nő nagyobb forgalmat képes generálni egy boltban, mint egy borostás öregúr. Úgy tűnik, hogy a munkavállalót hajlamosak a munkáltatók – kis túlzással – beszélő szerszámként kezelni. Az igazi probléma azonban nem az, hogy az ember eszköz egy vállalat kezében, hanem ha nem veszik figyelembe, hogy ezen túlmenőleg ember is. Mikor kétesen praktikus különbségek – pl. testsúly, öltözködési stílus – alapján döntik el hogy ki az az illető aki alkalmas a munkára, akkor lehet, hogy tűrhetően szűrnek, de félő, hogy hátrányosan megkülönböztetnek.

 A diszkriminációval kapcsolatban pedig felmerül egy újabb probléma: a hátrányos megkülönböztetéssel a munkáltatók nem csak azt az általában elfogadott maximát szegik meg, hogy egyenlően kéne kezelni a jelentkezőket; hanem kihasználják a munkanélküliséget is, hiszen épp a munkanélküliség biztosít lehetőséget a hasonló diszkriminációra. Mert ha nem lenne ennyi munkakereső, akkor nem számítana annyit, hogy az ember férfi vagy nő, húsz éves vagy negyvenöt, illetve hogy – ha nő – mekkora a dekoltázsa.

 1 vö.: 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról; III. Fejezet - AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE EGYES TERÜLETEKEN - Foglalkoztatás.http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:kvWdQKwRSYkJ:net.jogtar.hu/eselytv+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.