Hamvas Béla

Nemrég fedeztem fel magamnak Hamvas Béla műveit. Egyesek bizonyára csodálkoznak. Nem elég, hogy ez egy ismerkedő bemutatója, Fichte és Kant után most ő a hét filozófusa! A probléma rögtön ott kezdődik, hogy Hamvast nem is egy emberként ismerjük - már ha ismerjük. Mert a filozófus Hamvas mellett ott van az író Hamvas meg az ezoterikus Hamvas. Az utóbbi miatt azt hiszem, néhányaknak végigfut a hideg a hátán, ha egyáltalán filozófusnak nevezik őt.
Bizony, olyan okkult tudományok is foglalkoztatták, mint az alkímia, az asztrológia vagy a kabbala, tanulmányt írt a New Age számára kedves Hénoch könyvéről és a Tabula Smaragdináról, olyan szerzőket olvasott, mint Swedenborg, és olyan írók is hivatkoznak rá előszeretettel, mint mondjuk Popper Péter .
Hamvasülafűben
De irodalmi pantheonunknak kitörölhetetlen része (még ha a középiskolai szöveggyűjteményekbe sajnos nem is igen kerül be), a 7x7 híres mai magyar regény című listás-könyvben kronológiailag az első a Karnevál, és Popper helyett inkább Weöres Sándor jut eszünkbe, ha arról van szó, kire gyakorolt nagy hatást. Az "ezoterikus" iránti érdeklődése, briliáns prózája - és nem utolsósorban könyvtári állása - kortársai közül leginkább az argentin Borgesszel rokonítja.
Ha a Karnevált olvassa az ember, az lesz az érzése, hogy itt az egész világirodalom összeér (mint egy jó leves hozzávalói?) egy nagy egésszé, és mintha minden elbeszélői technikát azért találtak volna ki (Cervantes, Sterne, Joyce és tettestársaik), hogy itt megtalálják végső helyüket. Ehhez képest a világ alig-alig kezdi megismerni, ráadásul sokáig itthon sem olvashatták: a három T-ből a "Tiltott" jutott osztályrészéül (mint ismeretes, másik nagy filozófusunknak, Lukács Györgynek köszönhetően). Azért a magyar irodalmat szemmel tartó németek egyre inkább rá vannak feszülve, Peter Sloterdijk egy ízben még a "metafizika mártírjának" is nevezte.
Ezzel együtt azonban fel is bukkan a kérdés: életműve nem csupán szépirodalmi-e, nem csak az irodalom számára van-e jelentősége még a filozófiainak látszó műveinek is? Ahogy önmagáról fogalmazott: "A szépírók inkább tudósnak tartják, a tudósok azonban szépírónak. Az esszéisták filozófusnak mondják, a filozófusok esszéistának, a művészek inkább gondolkozónak, a gondolkozók inkább művésznek."
Nagy felelőtlenség lenne azonban elutasítanunk munkásságának filozófiai relevanciáját. Nem csak azért, mert nyugaton az elsők közt írt ismeretterjesztően például a zen buddhizmusról , hanem azért is, ami épp erről írt tanulmányából látszik gyönyörűen: a különböző hagyományok egybelátásának nagymestere ő, ahogy egymásra vonatkoztatja a Buddhát, Hérakleitoszt és Eckhartot. A "minden egy" filozófusa Hamvas Béla. Kell nekünk, mert a filozófiában nem csak a pontos meghatározások és megkülönböztetések számítanak: éppenséggel szükség van arra a gondolati aktusra is, amely a szavak végtelen üres és végtelen gazdag természetét, a dolgok egymásba nyílását és ezzel az azonosság megszakítatlanságát belátja. Emellett az életfilozófia továbbvivője is ő, aki Nietzschére és Kierkegaard-ra ugyanúgy épít, mint a misztikusokra, aki nem hagyja magában rothadozni a gondolkodást és felmutatja az élet számára. Soraim talán megijesztik a kortárs filozófust, akinek mindez Carnap után már "nem elég egzakt", de ne álljunk meg itt.
A fenti három Hamvas-verzióhoz illesszünk hozzá még egyet: a humorista Hamvast. Ha most Franciaországban lennénk, talán azon gondolkoznánk, patafizikus volt-e. Szerencsére jobb szót is találhatunk poéndús metafizikájára: a "humormisztikát". A humormisztika az ő műszava (korábbi kiadások alapján "humorisztikaként" is ismeretes), első tétele ez: "az ember azzal kezdi, hogy önmagát kineveti". De ez bizony nem az a nevetés, mikor mások szeme láttára valami balfácánságot elkövetve erőltetetten nevetgélünk! Ez metafizikus gurgulázás, amely alapvetően újítja meg az embert. A humormisztika morálja: "mindenkinek kizárólag csakis saját levesébe illik beleköpni". Alapgondolata: "a pácban mindenki benne van". A definíció humormisztikai definíciója: "precíz nonszensz". 1500 oldalas beavatási regényében, a Karneválban ezzel a humorisztikájával "misztikus ködben", ironikus lebegésben tart bennünket; a kizökkentő fordulatok bármely irányból jöhetnek, ám mindez végeredményben metafizikai épülésünket-okulásunkat szolgálja.
A Karnevál címlapja
S persze ez a sok Hamvas is egy. Hogy egybelássuk őket, tekintsünk egy kicsit bele A bor filozófiájába. Ahogy Gazda Albert borszakértő (alias Albert gazda) sugallta a Szépirodalmi Figyelőben : Hamvas olvasásával rendszerint együtt jár némi komolykodás, sznobéria, holott az írótól mi sem áll távolabb. Nem kell hát görcsölve olvasnunk műveit, és padlót fogni olyan kijelentésektől, mint: "a drágakő nem egyéb, mint az eredeti teremtésben élt tiszta szellemlény"; vagy: "Az egyik faluban azt mesélték, hogy a jegyző kolbászos lecsóhoz ó-pannonhalmit ivott. Ha ez igaz, a jegyző gyengeelméjű volt vagy ateista". A bor filozófiája az első sorok szerint imakönyv az ateistáknak. De néha már olyan, mintha egy meg nem írt könyv vázát adná elő: "Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például a csók, vagy mámor, vagy főtt sonka." Ha ki sem szabadna ejtenie, ha végig burkoltnak kéne lennie, vajon miért fedi fel lapjait rögtön? Maró gúny, fricska ez a részéről. Egyfolytában kifordítja magából az ateistát és a pietistát (mondhatnók: a bigottat), ezt a két rosszhiszeműt. Ki ne nevetne (magán?), mikor azt olvassa: "A nők, hogy lényük spirituálisát intenzívebbé tegyék, illatszereket használnak; a férfiak pedig dohányoznak." Végeredményben pedig A bor filozófiájában is a klasszikus egységmetafizika hagyományának gondolatai sejlenek fel a jobb híján ismét csak humormisztikusnak nevezhető fátyol mögött: "Hen panta einai, mondja Hérakleitosz... Tulajdonképpen minden dolog ugyanannak az Egynek más és más megjelenése... ez a sok inkognitó jelenés, ez mind Egy, de értéke éppen abban van, hogy mindegyik csak utánozhatatlanul önmaga és semmi más." Persze ennek a műnek is sokféle olvasata lehetséges: Gazda például az ateistát és a pietistát nem szó szerint veszi, hanem nagyjából úgy dekódolja, hogy ők azok lennének, akik görcsösségükben képtelenek derűsen élvezni az életet (ld. még: életfilozófia).
Roger Scruton filozófusi borkalauzában elégedetten nyugtázza: A bor filozófiáját még nem fordították le angolra, így nem kell szembesülnie azzal, hogy valaki már őelőtte is művelte a borfilozófiát s talán nála jobban. (Nem is akárhogy! Hamvas humormisztikusan azt írja: "Nemcsak célom, hanem becsvágyam is, hogy... az alapot minden jövendő borfilozófia számára megvessem.") Nos, mi a magunk részéről örüljünk, hogy nem kell a fordításra várnunk, és ezen a héten lapozzunk bele mondjuk kezdőknek is ajánlható borfilozófiai művébe. Tolle, lege!

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.