A filozófus, a zombik és a Mátrix

A kortárs angolul beszélő filozófia egyik legkarakteresebb figurája David Chalmers, aki munkásságát tekintve is éppen az utóbbi egy-két évtizedben van a legjobb formában. Valljuk be első ránézésre nem is annyira filozófusnak mint inkább rockzenésznek látszik. Elsőként Chalmers filozófiai eredményeiről lesz szó, de ígérem zenei munkásságáról is be fogok számolni.

David Chalmers

 Chalmers többek között a zombiknak köszönhetően robbant be a filozófiai köztudatba. The Conscious Mind (A tudatos elme) című könyvében ugyanis – bármilyen meglepően hangzik – arra használta fel a zombi fogalmát, hogy a materializmus ellen érveljen a segítségével. Ám a filozófiai zombi meglehetősen eltér filmbéli társaitól. Egyáltalán nem csúnya és oszladozó – ellenkezőleg, nagyon is él és mozog, sőt definíció szerint pontosan ugyanúgy teszi ezt, ahogyan egy „közülünk való” ember. Éppen csak egyvalami hibádzik vele kapcsolatban:nincs tudata.

 A materializmusból következik, hogy ha egy emberről minden fizikai tulajdonságot tekintetbe vevő másolatot készítünk, akkor szükségszerűen minden további nélkül az elmeállapotait is lemásoltuk. Ha erről a tételről ki lehetne mutatni, hogy hamis, akkor az egyet jelent a materializmus tarthatatlanságával. Márpedig Chalmers szerint elgondolható, hogy olyan másolatot készítsenek rólam, aki híján van bizonyos tudatos állapotoknak. Ez lenne az én zombi-ikrem, akiből hiányzik néhány olyan különleges dolog, amit a nyers materiális tulajdonságok önmagukban nem tudnak biztosítani.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 No de mik is lennének azok a tulajdonságok, amelyekről elgondolható, hogy teljesen függetlenül léteznek vagy nem léteznek a fizikai tulajdonságoktól? Gondoljunk arra, hogy milyen fájdalmat érezni! Nos elég kellemetlen. De csak annak aki átéli. Egy külső objektív szemlélő sosem fogja átélni az én szubjektív fájdalmamat. És így van ez az összes szubjektív minőséggel, mint amilyen édes ízt érezni, egy kellemes zenén ellazulni, vagy átélni, hogy milyen pirosat látni.

 

 Az ilyen szubjektív minőségek számos fejtörést okoznak a materialista-fizikalista filozófusoknak, ugyanis egyáltalán nem világos, hogy hogyan eredeztethetők, az (objektív) fizikai tulajdonságokból eme szubjektív tulajdonságok. Amit tehát Chalmers szerint el tudunk gondolni az egy olyan lény, aki minden objektív tulajdonságunkban megegyezik velünk, de szubjektív tulajdonságai egyszerűen nincsenek.

 Amennyiben a zombik elgondolhatók, akkor (egy bizonyos értelemben) lehetségesek is (ez nem jelenthet okot arra, hogy gyanakodni kezdjünk a szomszédunkra, vagy érzéketlennek tűnő barátunkra/barátnőnkre – csak annyit jelent, hogy vannak olyan az aktuálistól különböző tényellentétes világok, ahol előfordulnak). Ha azonban lehetségesek a zombik, az rácáfol a fenti materialista elvre, az ugyanis megköveteli, hogy a fizikai tulajdonságok szükségszerűen meghatározzák a mentális tulajdonságokat. A zombikban azonban hiába a pompásan működő fizikai agy, nem ébrednek szubjektív érzetminőségek. Mindez tehát egyfajta dualizmushoz vezet, amelyben szükség van valamilyen extra faktorra, a szubjektív érzetminőségek biztosításához.

Dualism in the hair

 Chalmers ezzel az érveléssel, a dualizmus feltámasztójaként tett szert nagy hírnévre, de népszerűségét az is növeli, hogy nem csupán az elmefilozófiára koncentrál: nem az a fajta filozófus, aki „elefántcsont-toronyba” zárkózik, számtalan népszerűsítő előadást tartott, a tudattal foglalkozó tudománynépszerűsítő filmekben is felbukkant szakértőként, és hogy nem lehet unalmas fickó, azt az is bizonyítja, hogy a filozófus-partikon időnként elénekli a "Zombie-bluest".

 Chalmers szívesen foglalkozik popkulturális témákkal is, például a Mátrix hivatalos honlapjára is írt egy népszerűsítő cikket, amelyben a szkepticizmus problémájára a Mátrix-szal kapcsolatos filozófiai megfontolások alapján adott egy ugyancsak újszerű megközelítést.

 Kevesen tudják, hogy pár évtizeddel a Mátrix című film előtt egy filozófus már előállt a filmben felvázolt hipotetikus világhoz rendkívül hasonló gondolakísérlet leírásával. Hilary Putnam amerikai filozófus "Agyak a tartályban" címmel megjelent cikkében viszont nem emberek, hanem tápoldattal teli tartályban lebegő csupasz agyak szerepelnek, amelyeknek bemenő és kimenő idegvégződéseire van csatlakoztatva a gigászi elektronikus rendszer, amely a világot szimulálja.

 A Mátrix és az „agyak a tartályban”-sztori úgynevezett szkeptikus hipotézisek, a csaló démonhoz hasonlóak. A szkeptikus hipotézisek olyan lehetséges helyzeteket mutatnak be, amelyekben minden pontosan ugyanúgy látszódik számunkra, ahogyan feltételezett valóságunkban látszódik, ám ha egy szkeptikus hipotézis igaz, akkor a hiteink elsöprő többsége nem igaz. A poén ugye az, hogy mivel ugyanúgy látszódnak, semmilyen alapunk nincs – vagy legalábbis nem szabadna lennie – inkább az egyiket, mint a másikat preferálni.

 Mindenesetre a szkeptikusok és a szkepticizmustól félők egyarántúgy gondolják, elég ciki lenne, ha kiderülne, hogy a Mátrixban élünk: ekkor ugyanis bármi, amit eddig a világról hittünk hamisnak bizonyulna. Azt hiszem, hogy itt ülök a szobámban és az ablakon besüt a nap. De ha valójában a Mátrixban vagyok, akkor ez a hitem hamis, hiszen a valóságban egyáltalán nem a szobámban ülök – hanem egy tápoldattal teli tartályban lebegek, elektródák csatlakoznak a fejemhez, és semmiféle nap nem süt rám.

 Chalmers szerint azonban nem eszik ilyen forrón a kását. Néhány lépésben a Mátrix-hipotézisről kimutatható, hogy nem is szkeptikus hipotézis, hanem metafizikai hipotézis – inkább a világunk mögöttes szerkezetéről állít valamit. Ha a Mátrixban is élek, attól még nagyon is létezik a szobám, a számítógép és a nap is, éppen csak a mögöttes szerkezetük furcsább mint eddig gondoltam: ugyanis nem mások mint információ-komplexumok.

 Elsőként tehát Mátrix-hipotézis azt állítja, hogy a fizikai tárgyak metafizikai szerkezetüket tekintve információból állnak. Ez nem valami különös dolog, létezik is olyan elmélet, amely szerint az anyag végső soron információból áll. Még csak azzal sem kell egyetértenünk, hogy ez egy valószínű elmélet lenne, pusztán azt kell látnunk, hogy ez egyáltalán nem szkeptikus elmélet. Ha az információs-hipotézis igaz, attól még nem lesznek érvénytelenek a hétköznapi világról szóló hiteink.

 Nézzük tovább: a Mátrix csupán a fizikai világot szimulálja számunkra, azaz mi magunk kívül vagyunk a rendszeren. Mondhatni elménk olyasvalami, ami inputjait a szimulációból kapja és outputjait is a szimulációba küldi. Ez azonban – érvel Chalmers – teljesen analóg a Descartes-féle szubsztanciadualizmussal, amely szerint a mentális szubsztancia és a fizikai szubsztancia két teljesen különnemű létező, amelyek ennek ellenére bizonyos interakciókat bonyolítanak le egymással. A szubsztanciadualizmus ugyan sokak szerint nem túl valószínű elmélet, de kétségtelenül elgondolható elmélet, és egyáltalán nem szkeptikus.

 Másfelől mondhatná valaki, hogy a Mátrix esetében mégiscsak az az igazán bosszantóan átverés jellegű, hogy ezt a gépek mintegy terráriumul készítették számunkra. Ám Chalmers úgy véli, hogy ettől sem lesz kimondottan illúzió a Mátrix-világ. Ha kiderülne, hogy megszokott fizikai világunkat egy mindenható Isten vagy istenek alkották, nem gondolnánk, hogy minden hitünk igazolása érvényét veszítené. Attól még, hogy a fizikai világunkat interdimenzionális lények alkották saját szórakoztatásukra, még nagyon is valós tudással rendelkezhetek a benne létező könyvekről és számítógépekről. Ez sem szkeptikus hipotézis tehát, pusztán a világ mögöttes okáról szóló elmélet.

 Rakjuk össze: ha a Mátrixban élünk, akkor 1. a fizikai világ végső soron információ (információs-hipotézis); 2. az elme egy a fizikai világon kívül álló létező (dualizmus); 3. a világot valamilyen világon kívüli lények alkották (teremtés-hipotézis). Egyik elméletnek sem kell igaznak lennie, csupán az az érdekes, hogy egyikük sem szkeptikus hipotézis. Leszámítva egynéhány vélekedésünket a világ alapvető építőelemeiről, a legtöbb hitünket érintetlenül hagyja.

A legutóbbi bulvárfilozófiai érdekesség Chalmers-szel kapcsolatban pedig az, hogy nemrég megvált jellegzetes hajkoronájától.

Chalmers rövid haj

new hair - new theory?

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.