Fichte

Amikor Johann Gottlieb Fichte 1794-ben Jénába érkezett, hogy ott egyetemi tanár legyen, Európa politikailag és eszmeileg is egyaránt forrongott. A francia forradalomról szóló hírek, a szabadság eszméje, és a történelem egy eljövendő, nagy sorsfordulójáról szóló gondolatok minden korábbinál nagyobb erővel ragadták meg az emberek képzeletét. A tudományos életben Immanuel Kant kapott nemrég kitüntetett figyelmet, aki nem kevesebbet próbált meg, minthogy összeegyeztesse a meglehetősen hűvös és szigorúan determinisztikus tudományos világképet a hittel és az emberi szabadsággal.
A tudományok fejlődésének eredményeképpen ekkora kezdett csak egészen szemmel láthatóvá válni a probléma: ha a tudomány mindent valamilyen természeti hatásra vezet vissza, akkor az ember sem lesz más csak a természettörvények által minden porcikájában mechanikusan meghatározottan működő gépezet. Pierre-Simon de Laplace francia matematikus ezt a következő gondolattal tette szemléletessé:
"A természet jelenlegi állapotát tekinthetjük múltbeli állapotai következményének és a jövőbeli állapotai okának, és egy olyan elme, amely át tudná tekinteni egy adott pillanatban a természetet mozgató valamennyi erőt, és természet minden egyes részének helyzetét, és ha ez az elme olyannyira hatalmas volna, hogy mindezen adatokat képes lenne analízálni, akkor egyetlen képlet segítségével képes lenne áttekinteni az univerzum legnagyobb testeinek és a legkisebb atomjainak mozgását. Egy ilyen elme számára semmi sem lenne bizonytalan és a jövő éppúgy mint a múlt a jelenhez hasonlóan állna a szeme előtt" (P. Laplace: Filozófiai esszé a valószínűségekről; mivel magyar kiadást nem találtam, a szöveg a Wikipédia "Laplace s demon" című szócikkében található idézet fordítása)
Kant azzal vélte feloldani a problémát, hogy ezt a fajta determinizmust csak számunkra megjelenő világra akarta korlátozni. Kant elmélete szerint nem ismerhetjük meg, hogy a világ milyen is volna tőlünk, megismerő szubjektumtól függetlenül, hiszen bármi, amit látunk a mi megismerésünk szemüvegén keresztül adott számunkra. És az okság egész összefüggésrendszerét valójában az értelem vetíti bele a világba - ugyanis a megismerőképességünk olyan, hogy másként nem tudja felfogni a világot, csak rendezett egészként. De maga a rend nem a világban van, hanem azáltal jön létre, ahogyan mi tekintünk rá. Az ezen túli meg nem ismerhető tartományban viszont, legalábbis lehetséges, hogy szabadok vagyunk. Bár ezt - vagy az ellenkezőjét - bizonyítani nem lehet, de az ész legalábbis nem veheti el az ebben való hitünk lehetőségét.
Fichte azonban csak részben volt elégedett ezzel az eredménnyel. Úgy érezhette, hogy Kant még mindig alapvetően a természettörvények szigorú rendszerét részesítette előnyben, éppen hogy csak lehetőséget szorított egy soha meg nem ismerhető szabadságnak. Fichte azonban itt és most akart szabad lenni. Úgy vélte, hogy az ember alapvető lényege a határtalan szabadság.
Mi lenne - indítványozta Fichte - ha nem abból indulnánk ki, hogy a természet határoz meg minket, hanem a mi szabad cselekvésünk határoz meg mindent a természetben! Nem lenne-e lehetséges, hogy éppen annyira amennyire az egyik irányból nézve, a természet határoz meg teljesen engem, a múltammal, személyiségemmel, agyvelőmmel együtt, éppen annyira én határozom meg a természetet, ha a másik irányból nézek a világra?
Fichte átvette Kanttól a gondolatot, hogy a szubjektum visz rendszert a világba, sőt ennél továbbmenve elvetette, hogy lenne valami olyan külső dolog, ami szolgáltatná azokat az alapvető adatokat, amelyekbe rendszert kellene vinni. Hiszen - érvelt Fichte - ez a titokzatos mögöttes valami Kantnál is teljességgel megismerhetetlen, ugyanis csak az általunk a világba vetített rendszert vagyunk képesek megismerni. Semmi haszna, hogy arról, ami érzeteink anyagát szolgáltatja, feltételezzük, hogy az egy titokzatos - Kant szóhasználatával élve - magánvaló dolog. Erről a valamiről csak annyit tudunk, hogy szemben áll velünk, nevezzük hát - mondja Fichte egyszerűen nem-Énnek. Ám a nem-Én nem valami dolog, hanem egyszerűen az határ, ahol az Én szabad teremtőképessége véget ér. Mondhatnánk, hogy beleütközik valamibe, de Fichte épp azt akarja mondani, hogy nincs ott egy valami, ami feltartóztatna minket, hanem egyszerűen csak addig terjed az Én szabad önteremtő képessége, mivel véges lények vagyunk.
Képzeljük el tehát így a világot: nincs más a világon csak a Szabadság! És Fichte szerint így is egy teljesen értelmesen elgondolható rendszert kapunk. Méghozzá a szabadság rendszerét! Persze kiindulhatunk a nem-Énből is, és ekkor kapjuk meg, a hagyományos elképzeléssel rokon, a dolgokból kiinduló, mindent a dolgok közötti kölcsönhatásokkal magyarázó rendszert. A két ellentétes rendszer között észérvek már tulajdonképpen nem dönthetnek, hiszen mindkettő teljességgel megmagyarázza a világot.
Na de nem mennyivel jobb ha szabadként gondoljuk el magunkat? Sőt ahhoz, hogy megőrizzük emberi méltóságunkat, hogy ne csupán zakatoló embergépeknek, azaz dolgoknak tekintsük magunkat, hanem szabad lénynek, ahhoz az Énből kiindulva kell mindent megmagyaráznunk. De - teszi hozzá Fichte - "[h]ogy valaki milyen filozófiát választ, az tehát attól függ, milyen ember: mert egy filozófiai rendszer nem valami holt ruhanemű, amelyet tetszés szerint felölthetünk és levethetünk, hanem átlelkesíti annak az embernek a lelke, akié." (Első bevezetés a tudománytanba 35.o. In J. G. Fichte: Válogatott filozófiai írások; Gondolat Kiadó, Budapest, 1981.) Csak, aki érzi magában a szabadságot, csak az fogja magát szabadként elgondolni, a szabadság felemelő rendszerével!

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.