Eszkimó hószakértők és német filozófusok

Ha meg akarjuk figyelni, hogyan gondolkodunk, az az érzésünk támadhat, hogy saját valamiféle belső beszédünknek vagyunk fültanúi. Elvontabb gondolataink, mint például, hogy mi legyen a következő lépésem egy sakkpartiban, vagy hogy változtassak-e munkahelyet, úgy tűnhetnek, mint amik szavak és mondatok képében - vagy valami ezekhez nagyon hasonló formában - lebegnek a fejünkben. Bár ha jobban belemélyedünk a kérdésbe, találhatunk olyan eseteket is, ahol kétségkívül valami gondolkodást végzünk, mégsem vagyunk tudatában semmilyen belső beszédnek; például autóvezetés közben a forgalomra és a KRESZ-szabályokra figyelés bizonyára számos elvont gondolatot tartalmaz, mégis ezeknek szinte alig vagyunk tudatában.

Akárhogy is, sokak véleménye szerint a nyelv és a gondolkodás számos aspektusa erősen összefügg. Viszont érdemes résen lenni, mert több egymással kölcsönhatásban álló kérdés is kavarog-e téren, például, hogy a nyelv puszta eszköz-e a gondolkodás számára, vagy fordítva az elvont gondolkodást csak a nyelvhasználat teszi lehetővé.

Mindehhez szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy a nyelv - egy adott nyelv - befolyásolja-e, - és ha igen mennyiben - a gondolkodást, olyan értelemben, hogy az egyik nyelven máshogy gondolkodunk, mint egy másikon. (Az is kérdés, hogy ezt úgy kell-e érteni, hogy amikor angolul gondolkodok, máshogy gondolkodok-e mintha magyarul gondolkodok, vagy a magyar anyanyelvűek gondolkodnak-e másként, mint az angol anyanyelvűek, függetlenül attól, hogy éppen melyiket használják?) Az erre a kérdésre adott helyeslő választ szokták nyelvi relativizmusnak nevezni.

eskimos

Bizonyára sokan hallották a híres történetet az eszkimókról, miszerint 4...50...100 szavuk is van a hóra (az eredeti állítás mémmé válásával mindenki egyre nagyobb számról vélt hallani, Franz Boas 1911-es tanulmánya még négyet említ, a New York Times 1984 Február 9-i számában viszont már százat olvashatunk), és hogy ez a tény összefügg azzal, hogy milyen sok hófajtát tudnak megkülönböztetni. (Mondjuk például külön szó jelöli a frissen esett puha havat, ami még hógolyózásra sem jó, és egy másik használatos a ronda sáros, jégkásával teli kemény hóra).

A cikk a hirdetés után folytatódik

Azonban ha készpénznek vesszük is, hogy ez így van (a legendában már annyi sem maradt, hogy pontosan melyik eszkimó nyelvről van szó, hiszen nem létezik az eszkimó nyelv), abból még nehézkes lenne rögvest a nyelvi relativizmushoz ugrani, hiszen talán nem véletlen, hogy az eszkimó nyelv Eszkimóföld hómezőin alakult ki. Úgyhogy inkább tűnhet úgy, hogy a magyarázat egyenesen fordítva van! Az eszkimóknak sok különféle hóval van dolga, tehát mindjárt egyszerűbb egy-egy szót szentelni a különböző fajtáknak, mint körülírni a hótípusokat.

Durvább példa Karácsony Sándor sokat emlegetett - és bizonyos értelemben szintén mémmé vált - állítása, miszerint a magyar nyelvben gyakoribb a mellérendelés mint az alárendelés (értsd. a mellérendelő mondatszerkesztés mint például az olyan összetett mondat, amelynek tagjait az "és" köti össze, gyakoribb az alárendelésnél, amilyenek például az "azért, mert" szerkezetű mondatok); és úgy látta, hogy akik ilyen nyelven beszélnek azok demokratikusabb észjárásúak, mint az indoeurópai nyelvek beszélői, akik alárendelő szemléletű nyelvük miatt hierarchikus észjárásúak. (V.ö.: Karácsony Sándor: A magyar észjárás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985)

Minden nemzetnek úgy tűnik, hogy megvannak azon fiai, akik arra tették fel az életüket, hogy megmutassák, hogy az ő nemzeti nyelvükön - feltéve, hogy van nekik - lehet a legzseniálisabban gondolkodni. Idehaza is bőven akadnak olyanok, akiknek rögeszméjükké vált, hogy a hazaszeretet főleg abban áll, hogy jól feldicsérjük az "édes" anyanyelvünket. Sokakkal találkoztam, akik azt propagálták, hogy magyar nyelven jobban lehet gondolkodni mint más nyelveken - mert "ooolyan bonyolult".

Hadd szegezzem velük szembe a derék német filozófus Georg Hegel eszmefuttatásait, aki ugyan szintén azt vallotta, hogy akad egy nyelv, amelyen a lehető legjobban lehet gondolkodni - éppen csak nem a magyar nyelvre gondolt. Talán kitalálják melyik nyelv járt a fejében. Bizony, az ő édes német anyanyelve. Nos, Hegel szerint a legfantasztikusabb a német nyelvben, hogy egyrészt sok szó van a "lét"-re, másrészt, hogy bizonyos szavak nem csupán kétértelműek, hanem a két értelmük egyenesen ellentétes egymással, és Hegel, aki igen gyakran az ellentétek egységének kimutatásában lelte kedvét, mély hálát érzett a német nyelv iránt, ami lehetővé tette számára, hogy egy csomó szót megspóroljon. Hegel kedvenc szava az "aufheben" volt, ami magyarul csak a megszűntetve-megőrzés nyakatekert szópárjával lehet visszaadni. Vajon milyen filozófiát alkotott volna Hegel, ha Magyarországon születik?

A nyelvi relativizmus első nagy virágkora a romantika, és a nagy nemzeti öntudatra-ébredések ideje volt, ám valódi tudományos hipotézisként csak a huszadik században kezdték vizsgálni, miután Benjamin Lee Whorf és Edward Sapir nyelvészek számos nyelv sajátosságainak bemutatásával próbálták alátámasztani.

Azt gondolhatnánk innentől kezdve a tudományos kutatás korrekt vágányán fut a dolog, csakhogy a nyelvi relativizmus tézise meglehetősen sikamlós kérdés, és amint meg akarjuk fogni könnyen kisiklik a kezeink közül.

A legnagyratörőbb nyelvi relativizmus ugyanis olyasmit szeretne állítani, hogy különböző nyelvek beszélői a világ alapvető struktúráját fogják fel máshogy - és ez rendkívül merész filozófiai állítás. Ám a kísérletekkel valóban tesztelhető esetek száma nagyon kevés, meglehetősen ellentmondásos, és koránt sincs olyan sok köze a világ alapvető struktúrájához. Gondoljuk csak meg, vajon hogyan lehetne tesztelni egy olyan impozáns állítást, miszerint a sok különféle igeidőt tartalmazó nyelvek (mint például az angol) beszélői másként tapasztalják az időt, illetve másként gondolkodnak róla, mint az igeidőkben nem bővelkedő nyelvek beszélői? Vagy az, hogy az angolul beszélők számára csak egyféle szeretetet jelölő szó van ("love") azt jelentené, hogy ők talán ne vennék észre, hogy van némi különbség az általánosabb szeretet és a szerelem között? Vajon magán ezen a nyelvi tényen kívül - a mi épp az igazolásra váró hipotézis - milyen adatokra támaszkodhatnánk? Nem-e csak nehezen elemezhető szubjektív beszámolókra?

Amik szigorúbb tudományos módszerekkel valóban tesztelhetőek, azok olyan területek, ahol a nyelvtől független eszközökkel is fel tudunk mérni valamilyen különbséget, és így össze tudjuk hasonlítani a nyelv szerkezetével.

color space

Az ilyen kísérletek viszont általában nem túlságosan támasztották alá a nyelvi relativizmus elképzelését. Az egyik elhíresült kutatási programban Brent Berlin and Paul Kay különböző nyelvek alap-színneveit és a színek érzékelését vetette össze. Azt gondolhatnánk, hogy a látható színek tartománya folytonos, és ezért aztán végső soron önkényesen osztható fel a spektrum, ami könnyen tetten érhető volna abban, hogy a számtalan nyelv esetében mindenféle variációja előfordulhatna a színnevek és az általuk jelölt színtartomány kapcsolatának. Elsőre így is tűnt: bizonyos nyelvek például csak "világosat" és "sötétet" különböztetnek meg, míg más nyelvek jóval többet. Ám a vizsgálatok végül érdekes eredményt hoztak. Azok a nyelvek, amelyekben szerepel mindegyik (maximum 12) színnév, éppen ugyanazokra a színekre használják őket, és a színnevek száma bizonyos szabályszerűségeknek megfelelően növekszik (például, ha csak két színnév akad egy nyelvben, akkor az mindig a világos és a sötét, ha három van, akkor az előző kettő a vörössel fog kiegészülni, ha négy van, akkor a negyedik vagy a zöld vagy a sárga stb.), másfelől különböző színek memorizálásában a különböző nyelvet beszélők ugyanolyan teljesítményt nyújtottak, sőt a legerősebb összefüggés egy biológiai faktorral mutatkozott: bizonyos hullámhossztartományokra az emberi szem kiváltképpen érzékeny, és ahol volt megfelelő számú színnév, ott kivétel nélkül ezek a tartományok voltak a prototipikus esetei.

Mindent összevetve a nyelv, a kultúra és a világlátás közötti kapcsolat kérdése máig nem tisztázott megnyugtatóan, és minél általánosabb témák felé haladunk annál nehezebbé válik eme tézis igazolhatóságának lehetősége.

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.