Csillagközi történelemfilozófia

Bármilyen illúziórombolóan hangzik is, száraz józan ésszel tekintve a kérdést, leginkább az tűnik valószínűnek, hogy az emberiség, és az emberi kultúra véges időn belül (talán pár ezer, vagy legfeljebb millió év) el fog tűnni a Föld színéről. A technikai és gazdasági fejlődés egy ponton túl stagnálásba vagy hanyatlásba fordul, talán a környezetszennyezés, a túlnépesedés, járványok vagy a környezeti feltételek változása pedig alighanem egyszer majd eltünteti az általunk ismert emberi kultúrát.

Apokaliptikus izé

 Azt mondjuk nehéz megjósolni, hogy evolúciós léptékben (évmilliókkal számolva) mérve az időt vajon miféle változások alakítják majd a földi élővilág sorsát, továbbfejlődik-e homo sapiens, vagy netán kihal, de a legkésőbb a naprendszer életciklusa végén – amikor a Nap „tüzelőanyaga” elfogy, és vörös óriássá felfúvódva valószínűleg elnyeli és beolvasztja a Földet, az emberiség eltűnik a világegyetemből.

 Mindezek a jóslatok természetesen a tudomány jelenlegi bevett álláspontjából merítkező jóslatok. Elvileg persze nem elképzelhetetlen, hogy későbbi tudományos felfedezések ennél sokkal izgalmasabb jövő lehetőségével kecsegtetnek majd, de tegyük a kezünket szívünkre, bármilyen tetszetősek is a tér-idő kapuk, meg a hiperűrsebesség, a csillagközi űrhajók és hasonlók, a tudomány jelenlegi állása szerint a fénysebességnél gyorsabb utazásról aligha álmodhatunk, és mivel a földönkívüliek is valószínűleg – még ha valahol a galaxisban léteznek is – sokkal valószínűbb, hogy ugyanúgy a saját bolygójuk körüli provinciális életre vannak kárhoztatva, aligha tűnik realisztikusnak a sci-fikben szereplő csillagközi civilizációk kiépülése.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 De még ha némi engedményeket teszek a bennem élő sci-fi rajongónak, és feltételesen megengedem, hogy csillagközi űrhajók, civilizációk kiépülése esetleg lehetséges is a jövőben, akkor is felmerül a kérdés: mégis mi felé tart ez a világ? Tartson akár évmilliókig, sőt akár az univerzum feltételezhető végéig; hol a cél? Ha az univerzum kihűl, vagy valahogy máshogy – teljesen lényegtelen pontosan miként – elpusztul, és utána marad a néma csend – a nagy semmiben ott marad a kérdés, hogy mi értelme volt ennek a szépívű történelemnek.

 De mi köze ennek a filozófiához? Nagyon is sok; a történelem lehetséges további menetéről szóló spekulációkat történelemfilozófiának nevezik, minél inkább bármilyen konkrét tudományos felfedezéstől elvonatkoztatva, csupán tapasztalattól független elvekre támaszkodik, annál inkább. Valamint a történelemfilozófia mindezt egy fontos szempontból tekinti: mi az értelme, célja a történelemben menetének.

 

 Egy – legalább itt, az egykori vasfüggöny sötétebbik oldalán – bizonyára jól ismert történelemfilozófia Karl Marx elmélete. (Érdemes lehet megjegyezni, hogy Nyugat-Európában Marx máig ható nézetei közé inkább társadalomkritikai megfontolásai és gazdasági értékelmélete számít – a következő bekezdések után remélhetőleg láthatóvá válik, hogy miért).

 Nos Marx történetében nem szerepelnek földönkívüliek, sem űrutazás – valahogy a 19. századi ember számára még nem tűntek túl valószerűnek, dacára annak, hogy a különböző naprendszerek és bolygók létezése, már akkoriban is felvetődött mint tudományos hipotézis. Marx szerint a történelem menetét leginkább a termelőeszközök fejlődése határozza meg. Olyannyira, hogy az egyes történelmi szakaszokban élő emberek gondolatait is leginkább a termelésben betöltött szerepe formálja – ezt fejezi ki a híres „a lét meghatározza a tudatot” tézis. A hírhedt „osztályharc” pedig annak köszönhető, hogy maguknak a termelőeszközöknek a természete befolyásolja a tulajdonviszonyokat is, és ez sajnálatos módon általában eléggé szerencsétlenül a termelőeszközöket birtoklókra és a termelőeszközök híján függőségbe vetettekre osztotta a társadalmat. Marx különböző történelmi korokban különböző nagy ellentéteket vázolt fel és ebből csak az utolsó előtti történelmi szakasznak – a kapitalizmusnak – a nagy ellentéte a proletár vs. tőkés ütközet.

Karl Marx

Már alig várja a kommunizmust

 Lényeg ami lényeg, hogy a történelem menete szerencsére úgy fog alakulni, hogy a technikai fejlődés előbb-utóbb olyan bőséggel fog minket megajándékozni, hogy a termelésbe befektetett munka szinte végtelen sokszorosan térül majd meg. És mikor ebben a végtelen bőségben fogunk dúskálni, akkor fog eljönni a kommunizmus, amikor – hangsúlyozom a történelem szükségszerű kényszerítő erejénél fogva – a termelőeszközök köztulajdonok lesznek és mindenki számára „szükségletei szerint” ontják a javakat. És, hogy mi ennek a célja? Hát az, hogy az ember megvalósítsa önnön lényegét, amelytől a termelőeszközöktől való függőség idején elidegenült. A kommunizmus az a kor, amikor az ember felszabadul a technológia uralma alól – visszatér saját igazi önmagához, kreatív energiát korlátozás nélkül élheti ki, mindenki megvalósíthatja önmagát – happy end.

 A történelemfilozófia mögött azonban mintha valami mélyebb dolog lappangana – mégpedig az a kérdés, hogy mégis mi a célja a történelemnek vagy az emberi fejlődésnek? A sci-fikben gyakran visszatérő elem, hogy az emberiség egyszer majd a létezés valamiféle magasabb szintjeire jut, fénylő energiapaca lesz, túllép egy izgalmasabb dimenzióba stb. (Az Űrodüsszeia című klasszikusban is tanúi lehetünk egy hasonló szintlépésnek.)

 Az ilyen típusú sci-fit kedvelő olvasóimnak most nekiszegezném a kérdést: minek? Mi jobb van ott? Mi az az izgalmas dolog, amivel ott reményeink szerint találkozunk? Miért elengedhetetlen netovábbja az emberi törekvésnek egy ilyen Nagy Cél?

 Dacára annak, hogy a legtöbbünk nem igazán gondol egy konkrét nagy kozmikus fejlődéstörténetre, azért valahol ijesztően hangzana azt hallani, hogy: „öreg, nincs semmi cél, »elmúltak az aztékok is.«, népek, civilizációk, bolygók keletkeznek, fejlődnek majd lehanyatlanak és elmúlnak, nyom és bármi értelem nélkül.”

 Karl Löwith szerint az ókori görögök és rómaiak márpedig valahogy így látták a történelmet – keletkezés és pusztulás ciklikus változásaként. Sallustius római történetíró sokfelé idézett szavaival: „Minden, ami születik, el is pusztul, ezért Róma városára is ráköszönt majd a pusztulás kora… s így államunk elfáradva és elerőtlenedve, zsákmányul esik majd egy királynak vagy egy másik népnek.”

 Avagy ahogy a Mátrix-beli Orákulum elmagyarázza:

 

A görögök számára eszerint az általunk oly megszokott alapesetben a pozitív haladás felé vezető jövő volt ismeretlen, és csak a zsidó-keresztény üdvtörténet fellépése jelentett radikális fordulatot a történelemszemléletünkben:

 „Csak a zsidó és a keresztény hit által a klasszikus pogányság »reménytelen« – mert ciklikus – világszemlélete ellenében megteremtett jövő horizontján belül vált egyáltalán lehetővé, hogy a haladáseszme a modern történelemfelfogás vezérlő gondolatává váljék. Egész arra irányuló modern fáradozásunk, hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást érjünk el, az Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében gyökerezik […]” (Karl Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Budapest, Atlantisz, 1996. 128. o.)

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.