Az okos domonkos

Egy domonkos szerzetesnek egyszer meg kellett látogatnia egy igen híres rendtársát. Amikor hosszú útja végén elérkezett a híres testvér városába, meglátott ott egy éktelen kövér szerzetest, aki éppen bámult valamit. "Na gyere, te kövér disznó - kiáltott rá - segíts cipekedni nekem, úgyis rád fér a mozgás, ne csak bambulj ott!" A testes barát szó nélkül felemelte csomagjait. Amikor az apátságba értek, a többi domonkos rögtön eléjük sietett: "Ki ez az idegen, Tamás testvér, akinek még a csomagjait is cipeled?" Ez a "kövér disznó" ugyanis nem volt más, mint ama igen híres testvér, akit az idegen meglátogatni jött, e legenda tulajdonképpeni főszereplője, és akit ma Aquinói Szent Tamásként ismerünk. A vendég bocsánatkérően és egyszerre kérdőn fordult Tamás felé. "Hát igen, falánk vagyok, de te meg tapló [más források szerint: tapintatlan]" ez az én jellemhibám, az a tiéd. A lényeg, hogy számot vessünk velük, próbáljunk rajtuk javítani, és másoknak a hasonlókat megbocsátva járjunk az Úr nyomában" - mondta a vendégnek Tamás. Kövérségéről nem csak ez a legenda tudósít. Állítólag ki kellett vágni az asztalt, ha valahova le akart ülni. Társai a szemináriumban a "néma ökörnek" hívták, utalva testalkatára és szótlanságára, de mesterük, Nagy Szent Albert figyelmeztette őket: "Meglátjátok, ez az ökör egy napon óriásit bődül majd!"

aquinas

A görög tudomány arab közvetítéssel nem sokkal az ő idejük előtt áramlott be a keresztény Európába. Ennek az antikvitásnak a befogadása abban az időben rendkívül progresszívnek számított, sokak szemét szúrta, akik barbárságnak tartották a kereszténységen kívüli gondolkodás integrálását. Albert és Tamás viszont úgy érezhette, a pogány világ (a görög filozófia és az azzal már sokkal korábban számot vetett arab világ) teoretikus fórban van hozzájuk képest. Ezért óriási munkát fektettek abba, hogy a kereszténységről bebizonyosodhasson, kiállja a tiszta fogalmi kifejezhetőség próbáját, nem ellentmondásos, érvekkel megalapozható, sőt, a legmegalapozottabb felfogás.

Az Aquinói nagy művét, a Summa theologiae-t a középkorban szokásos quaestio-formában írta. Sajátossága, hogy az egyes részek kérdéseket jelentenek, amelyekre a választ jellemzően a következő szakaszokban kapjuk meg: az "Úgy látszik..."-rész - vagyis egy rendszerint megcáfolódó hipotézis felállítása különböző érvek alapján; a "De ezzel szemben..."-rész, ahol egy fontos kijelentése található a helyét később tételként elnyerő válasznak (ez sokszor idézet, nem ritkán bibliai); végül ezután jönnek a feleletek az első hipotézis mellett szóló érvekre. Ez a forma sokak véleménye szerint a művek tekintélyelvűségét tükrözi. Azonban ha jobban megnézzük... A quaestio-forma megvilágítja számunkra a filozófia egyik jellegzetességét, a reflexió fontosságát. Kézenfekvően adódó első válaszainkat bizonyos ösztönzésre felülvizsgálva, elméletileg átvilágítva sokszor meglátjuk, hogy az először adódókon túl más, helyesebb értelmezések is lehetségesek. A "De ezzel szemben..."-rész az idézeteivel önmagában még nem perdöntő a tudományban, kell, hogy alátámasztására érvek legyenek a kezünkben. Tamás az "Úgy látszik..."-részeknél is támaszkodik "tekintélyes autoritású" szerzőkre (mint amilyen Szent Ágoston, Arisztotelész vagy Averroës, sőt, itt is előkerül néha a Biblia), és az itt idézett helyekről is sokszor kiderül, hogy a szerző(k)nél ennek ellentmondani látszó passzusok találhatók, illetve  alaposabb  interpretálás után más arcukat mutatják. Így sikerül Tamásnak minden ellentmondást elsimítania gondos módszerével.

Quaestio-formában íródott főművének leghíresebb fejezete is, amelynek istenérvei az "öt út" néven híresültek el. Tamásnak itt azzal a kérdéssel kell megbirkóznia konzekvensen, hogy "Vajon van-e Isten?" Elsőként is aggályaink támadnak. Vajon ha Isten létezne végtelen jóságával együtt, amit hozzá társítunk, nem akadályozná meg mindazt a rosszat, amit átélünk? És vajon nem lenne kézenfekvőbb a természeti világ dolgait önmagukból magyarázni, mindenféle őket túlszárnyaló lény feltételezése nélkül? Isten létezésének kérdése azonban alaposabb átgondolást igényel. És Tamás szerint, ha jobban megnézzük, öt úton is eljuthatunk a természeti világon túllépő Istenhez, akit ő máshol "a lét óceánjának" is nevez. Ezek az érvek gyors egymásutánban:

A cikk a hirdetés után folytatódik

ad1. A világban megfigyelt mozgás-változásoknak mindig van oka, de az okok sora nem mehet a végtelenig, így kell legyen egy első mozgató. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy maga a mozgás nem maradhat magyarázat nélkül, márpedig ha folyamatosan korábbi és korábbi okokra mennénk vissza, akkor végül is nem tudnánk meg, honnan a mozgás a világban. Így legmegfelelőbb magyarázata, hogy a természeti okokon kívüli forrása van.

ad2. A tapasztalati világ dolgai közül egyik sem okozza a saját létezését, mindent valami más okoz. A végtelenségig terjedne ez az oksági lánc az időben visszafelé? Ez a "végtelenség" azt jelentené, hogy nem lenne egy első (végső) okozó, de ha ez így lenne, nem lehetne semmi okozott sem - így kell lennie egy első, önmaga létezését is okozó létezőnek. Ez a személyleírás legjobban Istenre illik. 

ad3. A világban létező dolgok mindegyikéről igaz, hogy nem kizárt, hogy ne létezzenek - azonban ha ez így van, akkor valamikor nem létezett semmi (miért is létezett volna, ha mindennek volt kezdete?): a semmiből viszont nem lesz semmi, de mivel éppenséggel van valami, ezért igaz, hogy olyasvalami is van, ami lehetetlen, hogy ne létezzék - és ezt a szerepet Isten remekül betölti.

ad4. Azt szoktuk mondani, hogy egy dolog többé vagy kevésbé lehet jó, esetleg többé vagy kevésbé tökéletes. Miből nyerik ezek a dolgok a jót és a tökélességet? Mihez hasonlítjuk ezeket a dolgokat? Kell lennie egy végső mércének, a jó végső alapjának, ami nem lehet más, mint mindennek a legeslegjobb forrása: a jóságos Isten.

ad5. Az értelemmel nem rendelkező természeti dolgok is bizonyos célok felé törekednek. Például a kő mindig leesik, az egér elbújik, ha meglátja az ölyvet. Úgy viselkednek, mintha maguk is szándékokkal rendelkeznének. De az értelmetlen dolgoknak csak akkor lehet céljuk, ha az értelem célra irányítja őket - mint ahogy az íjász céloz az íjjal. A mindenség nagy íjásza pedig nem lehet más, csakis Isten. Úgy tűnik, újra kell tehát értékelnünk az Isten léte ellen szóló felvetéseket. A rossz azért is létezhet, mert valami igen nagy jót tesz lehetővé (az emberi szabadságot), a természet pedig - az imént Tamást követve láthattuk - nem is magyarázható önmagával olyan egyszerűen.

aquinas

Világos, hogy a tamási kifejtés eléggé kezdeményszerű, de elegendő csíra volt benne ahhoz, hogy a későbbi korok újra és újra meglássák benne a potenciált, és változatos hatóerejű érveket "növesszenek" belőle. Aquinói Szent Tamás már korában sokat vitatott nézetei több keresztény reneszánsznak is inspirátorai voltak. Követőivel - akiket általában "tomistáknak" szokás nevezni - találkozhatunk a filozófia egészen különböző ágaiban, az analitikus (vallás)filozófiában, a fenomenológusoknál (elsősorban Edith Steinre gondolhatunk itt), és egy ezektől különállónak tekinthető harmadik irányzat, a transzcendentális neotomizmus is az ő gondolataira épít.

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.