Az analitikus filozófia sötét nagyura

Bertrand Arthur William Russell korának egyik leghíresebb, legfőrangúbb és talán leghosszabb életű filozófusa is volt. Főnemesi családjának köszönheti earl-i (nagyjából gróf) címét, lovagi címét és Nobel-díját pedig saját munkásságának. Amúgy ami utóbbiakat illeti, ezeknek az odaítélése nem volt zökkenőmentes, mivel számos ellenlábasa akadt. Bár azt mindenki elismerte, hogy kimagasló filozófus és logikus, háborúellenes tiltakozó akciói és különféle politikai ügyekbe való beleszólása számos ellenséget szerzett neki.
Russell
Ami azonban Russell mai hírnevét illeti az leginkább annak tudható be, hogy ő tekinthető az úgynevezett analitikus filozófia egyik megalapítójának. Tudni kell mindehhez, hogy napjaink filozófiája olyannyira nem egységes már, hogy bizonyos irányzatok hívei nemhogy fújnak más irányzatok képviselőire, hanem gyakorlatilag tudomást sem vesznek róluk. Különösen két nagy irányzatot érdemes elkülöníteni: az egyik a már említett analitikus filozófia, a másik a kontinentális filozófia. Nos a kontinentális filozófiát nehezebb meghatározni, ugyanis ez a megnevezés leginkább az analitikus filozófusok szava járása során honosodott meg, akik minden filozófiát, ami nem analitikus "kontinentálisnak" neveztek, mégpedig azért, mert az analitikus filozófia elsősorban az angolszász országokban - az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban - tudott gyökeret verni, mindenki más pedig akkoriban főleg a vén kontinensen - Európában - tanyázott.
Russell cimere
Az analitikus filozófus megkülönböztető jegye, hogy analizál - talán ez nem is meglepő. Amit pedig analizálnia kell az elsősorban a nyelv. Merthogy Russell és az analitikus filozófia többi alapító atyái - például Gottlob Frege, Ludwig Wittgenstein, Rudolf Carnap , George Edward Moore - szerint a filozófia botrányba kezdett fulladni a XX. század elején. Azért fulladt botrányba, mert addigra a filozófusok mindenféle sületlenségeket kezdtek el mondani. Így gondolkodtak az analitikus filozófusok többek között Georg Hegel munkásságáról, de ugyancsak gyűlölték Friedrich Nietzsche műveit és kortársukat Martin Heideggert is. Bár ugyancsak javaslom, hogy ezen filozófusok mondanivalójának nézzen utána mindenki, aki teheti, jelenleg elég annyit tudni róluk, hogy nehezen értelmezhető nyelvezetük és költői homályba burkolt mondandójuk csapta ki a biztosítékot Russellék fejében. Pedig Russell sokáig igyekezett megérteni a hegeli filozófiát. Filozófiai fejlődésem című önéletrajzi könyvében (Filozófiai fejlődésem, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1968.) leírja, hogy miként is csömörlött meg végleg a hegeli gondolatoktól. Amúgy aki már előre az analitikusokkal rokonszenvez, azoknak Russell bizonyára ezért aztán azt tanácsolná, hogy ne is fáradjon azzal, hogy Nietzsche vagy Hegel könyveit böngészi, mert merő sületlenség az egész.
Az analitikus filozófusok szerint tehát Nietzsche és Hegel mondataival van valami alapvető hiba: jelesül értelmetlenek. A hétköznapi nyelv ugyanis egy nagy-nagy színes káosz, aminek a költők talán örülhetnek, de valójában ez gátolja a logikus gondolkodást, és előbb-utóbb valamilyen érvelési hibába csúszunk általuk. Nosza - adták ki a jelszót az analitikusok- beszéljünk úgy, hogy abban ne legyen egy szemernyi logikai hiba, azaz mielőtt a természetes nyelv mondatai hagynának minket elvarázsolni analizáljuk ezeket a mondatokat logikai szerkezetük szerint, mert lehet, hogy a felszín alatt igazából egészen más struktúra rejtőzik mögöttük.
Itt van például a következő mondat: "Józsi kopasz". Első látásra az ilyen mondatokat mintha úgy kellene elemezni, hogy egy világbeli dologról szól, arról állít valamit, mégpedig azt, hogy rendelkezik egy bizonyos tulajdonsággal, a kopaszsággal. Az ám, de egy egészen hasonló mondat például az, hogy a "jelenlegi francia király kopasz" nehezen lesz így kezelhető, hiszen nincs jelenlegi francia király. Akkor mi a túróról állítja ez a mondat, hogy kopasz? Vagy vegyük a "Pegazus nem létezik" mondatot, látszólag ez is egy dologról állít valamit, mégpedig azt, hogy "nem létezik", na de ha egy dolog nem létezik, akkor még csak nem is lehet dolog, hiszen egyáltalán egy nagy semmi. Netán az következne ebből, hogy először vannak a dolgok, csak úgy, még azelőtt, hogy léteznének, aztán majd eldöntjük róluk, hogy léteznek-e vagy sem? A dolog ugye egyre kaotikusabb.
Russell a BBC műsorában
Úgy tűnik tehát, hogy kezdeti hozzáállásunk legalábbis nem működik minden mondatra. És az ehhez hasonló problémák egyre csak sorjáznak, így aztán nem csoda, ha Russellék arra jutottak: a nyelv gyanús. Ezért aztán Russsell óvón emeli fel ujját: még mielőtt bármit is merészelnél mondani, előbb csinálj egy nyelvelméletet! Hát ebből született az analitikus filozófia, aminek ugyan a gerincét képezi egy masszív formális logika és ahhoz kapcsolódó nyelvfilozófiai elméletek, de az idők során ugyanúgy harcba szálltak minden egyes korábban felmerült filozófiai kérdés helyretételében is, de mindenkor ügyeltek arra, hogy jó alaposan kivesézzék a mondataikat. Így történt, hogy bár hegeliánus tanítványként kezdte - az analitkus filozófiában - Russell immár a Mester.

Legújabbak

Roland Barthes

Töredékeink könyve

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról. Typotex, Budapest, 2016, ford.: Darida Veronika.

Különböző népek zászlói

A népek joga

John Rawls: A népek joga: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez (Ford.: Krokovay Zsolt). Budapest: L’Harmattan. 2008.

A jó diktátor

Bizony-bizony, ha lenne egy derék diktátorunk, akkor minden sokkal jobb lenne. Nem lenne annyi széthúzás, nem lennének folyton ellenvélemények, amelyek megakadályoznák a helyes kormányzást.

Igazságtalan-e az alapjövedelem?

Sokat vitatott kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Minket filozófusokat viszont az érdekel, hogy igazságos intézmény-e.

Igaz szó, igaz élet

Cseke Ákos: Igaz szó, igaz élet. A kései Foucault és az igazság története. L'Harmattan, Budapest, 2015.

Teremtés

Az emberi méltóság filozófiája

Barcsi Tamás könyve, Az emberi méltóság filozófiájanem csak felvázol egy sajátos koncepciót a mindenkit megillető minimális tiszteletről, de átfogó történeti áttekintést is ad.