Jelenlegi hely

Descartes: Merjünk nagyot álmodni!

Aki esetleg notórius későn kelése miatt ostorozná magát, annak talán némi megnyugtatásul szolgálhat, hogy az újkor egyik legnagyobb filozófusáról is az a hír járja, hogy jó sokáig szeretett lustálkodni reggelente. Talán nem véletlen, hogy leghíresebb gondolatai az álmokkal állnak kapcsolatban.

Filozófiai magasságok a filmekben

Nehéz megmondani, hogy mitől lesz egy film filozofikus. Egy francia művészfilmre talán még akkor is rámondják, ha valójában csak egy nyálas szerelmi történet. Elég csak sugalmazni, és az egzisztenciális szorongást bármibe belevizionálhatjuk. De próbálkozhatunk azzal is, hogy egy óráig mutatjuk a tájat a nézőnek, hátha közben okos gondolatai támadnak.

Ayn Rand

"Ki az az Ayn Rand?" - merül fel a kérdés, joggal. Úgy sejtem, cikkem filozófiával foglalkozó olvasóinak is csak a töredéke hallott róla. Pedig ő az egyik nagy amerikai filozófiai iskola, az "objektivizmus" alapítója. Bár ha felütjük A filozófus az amerikai életben című, többé-kevésbé reprezentatív tanulmánykötetet, mégsem találkozunk egy fia "objektivistával" sem.

A szerelem fogalma

Különös mondás a képen olvasható szlogen, elvégre, miért ne gondolhatnánk éppen ellenkezőleg a dolgot, és állíthatnánk azt, hogy lám-lám megfigyelve az emberi viselkedést, arra jutottunk, hogy lehet valaki egyszerre két emberbe szerelmes.

Dán almás-süti és kockafilozófia

A Mátrix óta közhelyszámba megy filmek filozófiai tartalmairól könyvet vagy cikket írni. Már Dr. House-nak, sőt, még a Metallicának is van filozófiája. Elmondhatjuk, hogy ebbe sokszor valami erőltetett vegyül. Annyi biztos, a filozófia - ha egyáltalán jelen van -, egy-egy filmben nem úgy van jelen, mint egy filozófus szerzőnél.

Az Első

Bertrand Russell A nyugati filozófia története című műve elején így vezeti fel az első ismert filozófusról szóló fejezetet "Az egyetemi használatra szánt filozófiatörténetek mindegyike abból indul ki, hogy a filozófia Thalésszal vette kezdetét, aki szerint minden vízből áll. E kijelentés könnyen kedvét szegi az ifjú kezdőnek..." (Bertrand Russell: A nyugati filozófia története. Göncöl Kiadó, Budapest)

Középkor a gettóban?

Varázslók, babonák alkímia, inkvizíció, szűk utcák, mindent átható bűz, pestis? Ezeket szoktuk a középkor fogalmához társítani. Különféle szerep- és videójátékok keltenek fel egy - sajnálatosan - már letűnt kort, amikor még a hősöknek sárkányokkal és egyéb szörnyekkel kellett megküzdeniük, s ahol a nyers erő és a vitézség méltó ellenfele csak a még nagyobb erő vagy a mágia lehetett.

Hogyan ne higgyünk a tudománynak?

A filozófia haszontalan és idejét múlt dolog. Legalábbis sokan ezt gondolják, mondván: ha az ember választ akar az élet nagy kérdéseire, nem habókos, vén görögökhöz, hanem a tudományhoz kell fordulnia. A tudomány a kérdések jórészét már megválaszolta, és bízhatunk benne, hogy a többit is nemsokára a helyére teszi.

Oldalak